Szabadnak született; szösszenet egy sün szemszögéből az elengedésről...

Manfréd, aki nálunk töltötte a telet. Hetekkel ezelőtt SZABADON ENGEDTÜK, ott ahova tartozik. Az erdőben, nem messze a Duna ágtól, egy odvas fa tövében tettük le, betakartuk avarral és sorsára hagytuk. Most éppen boldogan szimatol, miközben a szabadság édes pillanatait élvezi.. Szeretetreméltó kis alakját egy téli buliról hazafelé tartva vettük észre. Nagyon kicsike volt még, nem élte volna túl a telet. Kapott egy kenyeres ládát, friss szalmát, macskakaját, húst, vizet. Mikor mi kaptunk a Jóistentől egy kis napsütést, bányásztam neki gilisztát. Megette. Ezzel az erdőre való szocializációja kezdetét vette. Elláttuk míg megerősödött, utána a garázsban kapott helyet, ahol átlag 5 C van télen- békésen aludta álmát. Március elején, mikor felébredt és elkezdte érezni a tavaszt már csak vizet kapott és gilisztát. Aztán eljött az idő. Egy hűvösebb napot választottunk Manit útjára elengedni. Békésen összegombolyodva várta a szabadságot.
Egy pillanatra sem jutott eszünkbe, hogy megfosszuk attól amibe beleszületett. Jó érzés volt elengedni. Bárcsak mi emberek is el tudnánk engedni a másikat, a béklyókat, a röghöz kötöttséget. Hiszen valamilyen terhet mindannyian cipelünk, de nem mindegy milyen módszerekkel és milyen hosszú távon.
  Hajlamosak vagyunk a "Te az enyém vagy" bűvöletében élni.. Holott sem a test , sem a lélek nem tulajdon- még a sajátunk sem, nemhogy a másoké, pláne nem a társunké, barátainké.. Annak ott vannak a tárgyaink, amelyeket gyűjtünk, hogy felvágjunk vele; felhalmozzuk, hogy legyen ami megfojt, vagy amit költözéskor már nem tudunk hova tenni, vagy csak kell, mert ebben a média irányította világban azt hisszük attól vagyunk "valakik", amink van...
 Elfelejtettünk vágyakozni az után, ami már a miénk; elfelejtettünk örülni, igazán nevetni és nem azért dolgozni, hogy újabb mutogatható tárgyakra, státusz szimbólumokra legyen pénz.
Nincs a hagyományos ételnek becsülete, már minden magára valamit adó gasztronáci "valaki" menő éttermekben falja a degusztációs és/vagy valami mentes menüt, melyek elkészítésekor többet pazarolnak, mint ami egész Afrika jóllakatására elég. Aki meg nem képes egy tál ételt elkészíteni az arra büszke, hogy ő rendel valami szart vagy menzán eszik. A lényeg, hogy a legújabb apple watch segítségével tudjuk mennyit futottunk, megmondja mikor kell felállni a székről és megmondja, hogy vegyünk-e még levegőt- ezt aztán ki is lehet posztolni, mert baromi sok mindenkit érdekel(?)- ettől leszünk érdektelenesek.. Ugye?
Biztos én vagyok a hülye, ha ezt nem akarom és őszintén irigylem a sünt?!
 A sün sokkal vagányabb és szerencsésebb, mert ezek fölött áll... Csak a tüskéit cipeli magával, mint mi; de ő csak védekezésre használja és nem pedig támadásra, mint mi.
Jön, megy a világban és nem függ mások véleményétől, csak örül annak, amije a természetből kifolyólag van; de leginkább a friss, szabad levegőnek.
Szabadon született- szabadnak született.